Az egész egy szerelemmel indult. Szerelem volt első látásra. A girbegurba utcák az apró házak és a csodás gyümölcsösök azonnal rabul ejtettek, aztán a Tisza part végérvényesen eldöntött mindent. Itt ragadtunk. Lett az a kis ház a zsákutca elején, lett a kutya, a Süti és lett egy cseresznyés kert is, ha már így esett. Aztán lett macska is, Manci. A cseresznye, a meggy, a szilva, a savanykás alma, a bársonyos birs, ami a fáinkon termett előbb utóbb helyet követelt a konyhánkban, kamránkban. A kerti menta, a levendula, a zsálya, a gát menti turbolya, a szomszédos akácos hófehér virágzata, a citromfű és az illatos bodza, rózsa szépen lassan bevándorolt a konyhámba és átlényegült szörppé, lekvárrá. Csak úgy lett. Mint a szerelem, a ház, a kutya és a cica. A portékákból egyre több sorakozott a polcon. És barátaink unszolására közkinccsé tettük. Piaci árus lettem. Ha már van termék legyen neve is. Legyen Manci. Mint a cica, aki csak úgy lett. Igazi kistermelők vagyunk, vagy inkább aprók. Kis konyhánk kapacitása és a szabadidőnk szab határt a megtermelt mennyiségnek. Szívünk csücske a házikónk, a kertünk a szintén véletlenül benépesült baromfiudvarunk, ahol boldogan várunk minden látogatót. Közösen főzünk lekvárt, szörpöt, sütünk gyümölcsös pitét, készítünk teakeveréket, fonunk koszorút és kipróbálunk minden izgalmas dolgot, ami ilyenkor ősszel egy vidéki kis konyhában megtörténhet.